|
A XIX. századi orosz építészetben, a nyugat-európaihoz hasonlóan, a klasszicizmust kezdi kiszorítani a történelmi építészeti stílusok visszamenőleges utánzása. Az építészek célul tűzték ki, hogy megújítják és gazdagítják eszköztárukat, de e megújulás forrásait a múlt díszítő formáiban keresték. A historizmus a szárnyaló fantázia szokatlan gazdagságát juttatta kifejezésre és megteremtette annak lehetőségét, hogy az elmúlt korok művészeti formái modern tervezői megoldásokkal keveredjenek. |
A XIX. század végén Európában a historizmust egy új építészeti stílus váltotta fel, amely Oroszországban a „modern” elnevezést kapta. A legnagyobb európai fővárosok között számon tartott Szentpétervár ezen irányzatok kibontakozásának központja lett. Az új építészeti stílus az északi hagyományok hatása alatt ugyanakkor helyi színezetet nyert. Az orosz szakirodalom a Skandináviára, Finnországra és Pétervárra jellemző stílust gyakran „északi modernnek” nevezi, miközben a nyugati historiográfiában a „nemzeti romantika” elnevezéssel illetik. |
A kifinomult stílusú modernizmus helyére a konstruktivizmus lépett. Az új idők új építészeti megoldásokat követeltek. Az elegáns és bőségesen alkalmazott díszítő elemeket a részek egyszerűsége, tömörsége és funkcionalitása váltotta fel. Az 1920–30-as évek pályamunkái között egyre gyakrabban találkozhatunk lényegi újító megoldásokkal: a legtöbbjük esetében a forradalom pátosza fejeződött ki a korábban nem látott formákban, amelyek az új építési anyagok, szerkezetek és műszaki eljárások esztétikai lehetőségeinek kihasználásából születtek. |
| A főoldalra | A projektről | A projekt résztvevői | Budapest építészete |
|
|
|||