A budapesti bérházépítést az első világháborúig a telkek körülépítésével létrehozott, zárt udvaros, körfolyosós bérházak tömegtermelése jellemezte. A korszerűbb, egészségesebb beépítési formák elterjedése már a századelőn megkezdődött. A háború utáni évtizedben a magán beruházásban történő bérházépítés erősen visszafogott volt, de nem került sor Bécshez vagy több németországi nagyvároshoz hasonlítható tömeges szociális bérlakásépítésre sem, az állam és a főváros bérházépítései főként a hivatalnok középréteget célozták meg. A korszak jó minőségben épült, jól felszerelt és megvilágított, célszerű alaprajzú lakásokat tartalmazó házai társadalmi szempontból homogénebbek voltak, mint a historizmus korának tipikus bérháza: csak polgári, azaz legalább középszintű egzisztenciák számára megfizethető lakásokat tartalmaztak. Ennek a korszerűsödő, a historizmustól már elszakadt, ornamentikától mentes, de a modernizmustól mint stílustól sem megérintett bérháztípusnak szép példája ez az üzletház és lakóépület.
|
Helyszínrajz. |
 |
 |
Földszinti alaprajz. |
|
I. emeleti alaprajz. |
|
 |
IV. emeleti alaprajz. |
|
Homlokzati terv. |
 |
 |
 |
|
Makettfotók. |
A Diana-ház napjainkban. |
|
Diana-ház VII. Károly körút 5. – Dob utca 2. 1929–1930 Városképi szempontból kiemelt helyen található, a történelmi Belvárost övező Kiskörút és a sűrűn beépült Erzsébetvárost feltáró Dob utca találkozásánál. 1929-ben bontották le ezen a helyen a 19. század elején épült régi házat, ahol 1898-ban a Dianához címzett patika nyílott, mely 1904 után Erényi Béla kezén virágzott fel, miután a hatalmas reklámkampánnyal piacvezetővé tett Diana sósborszesz és egyéb piperecikkek névadója lett. Az 1920-as évek végén a régi házat lebonttatta, és a Diana termékekből szerzett vagyont hatalmas bérházba fektette. A vasbeton vázas, hatemeletes, lapos tetős épület érdekessége, hogy keresztül vezették rajta a tömböt a körúttal párhuzamosan átvágó, még csak tervezett utcát, melybe a Dob utcával párhuzamos fedett üzletutcát kötöttek. A lakóépület zárt udvara az üzletek miatt a félemelet födémére került. A földszint és a félemelet üzleti szintje kívülről az épület lábazatát adja, amelyre öt lakószint és egy visszahúzott tetőemelet került. A szűk mellékutcára néző hosszabbik homlokzatot három franciaudvar bontja meg. A jórészt dísztelen homlokzatot lapos ívű zárterkélyek teszik mozgalmassá, melyek az ötödik emeleten nyitott erkéllyé válnak. Hangsúlyos elem a saroktorony, melyet a tervező eredeti elképzelése szerint Diana istennő szobra koronázott volna. A lakások a passzázsból nyíló lépcsőházakon és lifteken közelíthetők meg. Zömében két és három szoba-hallos lakásokat és garzonlakásokat alakítottak ki.
Fischer József (1873–1942) |
| A főoldalra | A projektről | Közreműködő intézmények | Szentpétervár építészete |
|
|
|||