Az 1920-as években kialakuló nemzetközi modern építészet fő célkitűzése az új anyagok, szerkezetek, technológiák lehetőségeit kihasználó modern kislakás modelljének megteremtése volt, ami alkalmas sorozatgyártásra, a széles tömegek lakáskérdésének gazdaságos megoldása érdekében. Budapesten ilyen irányú kísérletek számára megfelelő lakáspolitika, köztámogatás híján nem nyílott tér. Az «új építészetnek» nevezett irányzat így az 1920–1930-as évek fordulóján először az ekkor beépülő budai dombvidék egyedi családi ház építéseinél tört utat. Az újra nyitott építtetők többnyire nem túl nagy vagyonnal rendelkező középosztálybeliek, értelmiségiek voltak, számukra a viszonylag kis telken, szerény eszközökkel megvalósítható kellemes környezet, a racionális térszervezés jelentett vonzerőt. Az első «igazi» modern épület Budapesten a Ligeti Pállal társas viszonyban alkotó Molnár Farkas által tervezett, építtetője után Delej-villának nevezett ház a Gellérthegy nyugati oldalán (I. kerület, Mihály utca 11.). Az 1929-ben elkészült, ötszobás polgári lakásokat tartalmazó villa igazi szenzációja az építész saját, alagsori elhelyezkedésű 52 m2-es lakása volt — az első modern bútorzattal berendezett modern kislakás olyannyira újdonság számba ment, hogy vasárnaponként megnyitották az érdeklődők előtt.

Társasvilla építészlakással

II. Lotz Károly utca 4/b.

1933
Építész: Molnár Farkas

Az építész második, végleges otthona az általa immár egyedül tervezett, 1933-ban épült társasvilla. Két átlósan egymásba kapcsolódó hasáb alakú tömbből áll, az utca felőli négyszintes, a hátsó háromszintes, a sarkukon lépcsőház köti össze. A két tömbben a lakások fél szinttel eltolódnak egymáshoz képest. A hátsó szárny magasföldszintjén és emeletén egy-egy kétszobás lakás van, az elsőben pedig két kétszintes lakás egymás fölött, a felső készült Molnár és családja számára. Az építészlakás alsó szintjének nagy lakóterétől tolófal segítségével lehetett elkülöníteni egy ebédlő- és egy olvasófülkét. Az innen felvezető belső lépcső a felső szinten bordásfallal felszerelt tornaszobához érkezett. A szülők és a gyermek hálószobája melletti fürdőszobából lehetett kilépni az erkélyre. Az építész irodához innen belső csigalépcső vezetett. A ház külsejének esztétikai hatása a tömör és nyitott felületek kontrasztjával való játékra épül.

 

Molnár Farkas (1897–1945)
1921–1925 között a Bauhausban Walter Gropius tanítványa volt, hazatérése után a budapesti Műegyetemen is építész oklevelet szerzett (1928). A modern építészek nemzetközi szervezetének (CIAM) magyarországi delegátusa és hazai csoportjának vezetője annak feloszlásáig (1938), a Bauhaus és Le Corbusier építészeti elveinek egyik legfontosabb közvetítője és alkalmazója a két világháború között. Megvalósult épületeinek túlnyomó része budai hegyvidéki villa, családi ház és társasház. Fischer Józseffel közösen tervezte az pestújhelyi munkáskórház személyzeti lakóépületét. Kései terve a II. Heinrich István utca 3–5. alatti Magyar Szentföld Templom, melyet a ferences rend számára 1940-ben kezdtek építeni, de 1949-ben az építkezést leállították és napjainkig torzó maradt. Molnár 1945 januárjában Budapest ostroma idején, a Lotz Károly utcai lakásban, a villát ért aknatalálat következtében hunyt el.

A főoldalra A projektről Közreműködő intézmények Szentpétervár építészete


Copyright © Szentpétervári Levéltári Bizottság, 2018.
Anyagok másolásakor a forrásra mutató hivatkozás szükséges.