Budapesten az 1920-as években a korábbi időszakhoz képest erősen visszaesett a bérházépítés, ugyanakkor elterjedt a külvárosi telken olcsón megvalósítható családiház-építés. Szervezett, tömeges telepszerű építkezés társadalmi-politikai feltételei hiányoztak, így erre alkalmas korszerű és gazdaságos háztípusok kidolgozása és bemutatása is magánkezdeményezésre hárult. A mintatelep ötletét az 1927-ben Stuttgart mellett készült Weissenhofsiedlung adta, ahol a modern építészet nemzetközileg elismert képviselői egy-egy házat terveztek.

A Magyar Mérnök- és Építészegylet kezdeményezését a Fejér és Dános építési vállalkozás valósította meg. A telep 16 családi házát és öt ikerházát (22 lakás) különböző építészek tervezték. Azt kívánták igazolni, hogy 100 négyszögöl telken lehet a polgári lakással szembeni igényeket teljes értékűen kielégítő kertes házat építeni anélkül, hogy a beépítés túlzsúfoltan hatna, a terület zöld jellege sérülne, és egyidejű, koordinált építéssel eltérő stílusban dolgozó építészek különböző karakterű házaiból is lehet harmonikus együttest alkotni.

Napraforgó utcai mintalakótelep

II. Napraforgó utca 1–19., 2–22.

1930–1931

A házak egyemeletesek (egy földszintes és egy kétemeletes kivételével). A földszinten a konyha és a kamra mellett általában nagyobb lakószoba vagy nappali kapott helyet, amely a családtagok intim körben való időtöltésének, az étkezésnek és a vendégfogadásnak egyaránt helyet adott, így a polgári lakás korábban szigorúan szétválasztandónak tekintett funkcióit egyesítette. A belső lépcsőn elérhető emeletekre két-három hálószóba és fürdőszoba került, a kis kertekre teraszok, erkélyek nyíltak. Ezt a sémát a tervezők változatos elrendezésben, épületformákkal, anyaghasználattal valósították meg, illusztrálandó a korszerű kislakásban rejlő lehetőségeket.

Míg a mintául szolgáló stuttgarti telep a kibontakozó modern építészet seregszemléje volt, a Napraforgó utcai telep tervezésében sokféle ízlést és alkotó módszert követő építészek vettek részt; hagyománykövetésre hajlók, a századforduló irányzatainak örökségét tovább vivők és a húszas évek modernizmusának képviselői egyaránt. Így jelen volt például Wälder Gyula, a világháború utáni évtized hivatalos és közízlését meghatározó neobarokk építészet kiemelkedő képviselője, aki hagyományos jellegű emeletes villát tervezett. A Ligeti Pál — Molnár Farkas páros, Fischer József és ifj. Masirevich György munkái ugyanakkor a Bauhaus és a CIAM elveit követő modern építészet igen korai magyarországi megvalósult művei közé tartoznak.

Napraforgó utca 2. alatti ház napjainkban. Tálas Róbert felvétele, 2018
Napraforgó utca 2.
alatti ház napjainkban.
Tálas Róbert felvétele, 2018

Napraforgó utca 2. alatti ház napjainkban. Tálas Róbert felvétele, 2018
Napraforgó utca 2.
alatti ház napjainkban.
Tálas Róbert felvétele, 2018

Napraforgó utca 20. alatti ház napjainkban. Tálas Róbert felvétele, 2018
Napraforgó utca 20.
alatti ház napjainkban.
Tálas Róbert felvétele, 2018

A főoldalra A projektről Közreműködő intézmények Szentpétervár építészete


Copyright © Szentpétervári Levéltári Bizottság, 2018.
Anyagok másolásakor a forrásra mutató hivatkozás szükséges.