A Bauhaus egyik jelentős korai alkotása a budai hegyek lábánál, Pasaréten épült Napraforgó utcai kísérleti lakótelep (1931). A közelében talált helyet a ferences rend modern épületegyüttese számára. A fiatal Rimanóczy Gyula tervei alapján épült a templom, a rendház és a város felől érkező út tengelyébe állított campanile. Az akkoriban még nóvumnak számító modern, díszítésmentes, tehát költségkímélő (korabeli kritika szerint «szovjet») stílus választásában a rend szűkös anyagi helyzete is közrejátszott. A megvalósult tervváltozat kissé eltávolodott az eredeti, a Bauhaus elveihez közelebb álló elképzeléstől. 1938-ban a templommal átellenben Rimanóczy autóbusz végállomást tervezett, ezáltal egységes építészeti kompozícióval zárta le a teret. A tér a templommal az új városrész központjává vált.
 |
 |
|
A templom, autóbusz végállomás |
A templom a campanilével, 1935 |
 |
 |
|
Hátsó homlokzat, 1934. |
Rendház a templomszentéllyel. |
  |
|
Templom belső egykor és ma |
 |
 |
|
A harmadik, megvalósulatlan |
A templom napjainkban. |
|
Pasaréti Páduai Szent Antal Plébániatemplom II. Pasaréti út 137. 1933–1934 A kívülről zárt formájú, nehézkes, horizontális fekvő tömegű templomot a karcsú vertikális torony egészíti ki. Külső architektúrájában az egységesség hatását kívánja emelni az egyes motívumok ritmikus ismétlődése, például a torony lezárását szolgáló karcsú magas ívek a bejáratnál ismétlődnek. A templom vasbeton keretszerkezetes. A keskeny mellékhajóknak és a karcsú vasbeton keretnek köszönhetően egységes belső tér alakult ki, a rendház felőli oldalon kis oldalkápolnákkal, ami művészi és gyakorlati szempontból sikerült megoldás. A főbejárat íves portikusza mögötti üvegezett betonrács a tömör falszerkezetet oldja és beengedi a fényt. A modern magyar (egyházi) építészet megszületésének pillanatában szoros kapcsolatban állt a két meghatározó építész, és egy időben, 1931 második felében látott napvilágot a városmajori modern tervváltozat és a pasaréti terv első változata. Árkay Bertalan és Rimanóczy Gyula temploma egyedi és megismételhetetlen volt a fővárosban, jó pár évig nem követte további, hasonló színvonalas alkotás. Árkay Bertalan ugyan a későbbiekben is sok tervet készített, de a városmajori alkotói csúcspontot már nem tudta felülmúlni. Az 1930-as évek végétől a modern építészet szélesebb területen elfogadottá vált.
Rimanóczy Gyula (1903–1958) |
| A főoldalra | A projektről | Közreműködő intézmények | Szentpétervár építészete |
|
|
|||