Az 1866 óta működő, korszerűtlenné vált Állatkert helyén 1908 és 1912 között a főváros modern intézményt létesített. Az épületek nagy részét Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervezte. A két fiatal pályakezdő építész már egyetemi évei alatt tanulmányozta a fővárostól távol eső, hagyományőrző Erdély (Kelet-Magyarország) népi építészetét. Ismerték és tisztelték a kortárs finn építészetet is. A tervezés előtt európai tanulmányúton jártak. A legkorszerűbb állattartási módszerek ismeretében a feladatot egyszerűen és kis költséggel oldották meg. Az épületeket a népi építészet formái és szerkezetei jellemzik, ezzel a modern nagyvárosban különleges világot teremtettek. Az Állatkert a századforduló művészeti, építészeti és politikai törekvéseit tükrözi.

Fővárosi Állat- és Növénykert

XIV. Állatkerti körút 6–12.

1908–1912
Építészek: Neuschloss Kornél, Kós Károly, Zrumeczky Dezső

Az egyes állattartó épületek az évszázadok hagyományát őrző erdélyi falusi építészet mintájára készültek. A modern magyar építészet formanyelvének megalkotásában a nemzeti múlt hagyományait és népi építészet motívumkincsét kapcsolták össze. A Baromfiudvar a székely falusi ház és udvar művészi megjelenítése. A Madárház a paviloncsoport központi eleme, tornyával a jellegzetes erdélyi falusi templomot idézi, a Fácánház pedig egy toronnyal kibővített falusi házat és gazdasági épületeit. A Kisrágcsálók házának főhomlokzatát faoszlopos üvegezett tornác uralja, míg a Szarvasház a hegyvidéki boronafalas házakra hasonlít. A Bölény- és Bivalyház ihletője egy kisnemesi kerített udvarház volt.

 

Kós Károly (1883–1977)
A XX. századi nemzeti építészet egyik legnagyobb hatású, iskolateremtő alakja, termékeny munkássága igen erős hatással volt a későbbi nemzedékek több képviselőjére. 1902-től a budapesti Műegyetemen tanult. Az erdélyi fiatalember szűkebb hazájának (Kelet-Magyarország, mely 1920 után Románia része) népi építészetében kereste a leendő nemzeti építészet gyökereit, kitekintve a kortárs finnországi építészetre is. Rövid fővárosi tervezői tevékenysége során tervezte az Állatkert épületeit Zrumeczky Dezsővel együtt, valamint parókiát, iskolát, múzeumot, a korszerű kertvárosi munkástelep, a kispesti (ma XIX. kerület) Wekerle-telep főterét. 1918 után visszaköltözött Erdélybe, ahol hamarosan az ottani művészeti élet mindenesévé, egyfajta modern polihisztorrá vált. Elsősorban építésznek vallotta magát, bár igen jelentős volt műemlékvédelmi, grafikai munkássága, továbbá mint könyvtervező és író is tevékenykedett. Jelentős szerepe volt a két világháború közötti és az azt követő időszak szellemi életének kialakításában, formálásában.

Zrumeczky Dezső (1883–1917)
Kós Károly egyetemi évfolyamtársa, barátja volt. A népi építészetben gyökerező látásmódját néhány budapesti munkában, köztük az Állatkerti épületek tervezésében mutathatta meg rövid alkotói életében. Kortársai kora egyik legtehetségesebb építészének tartották.

Neuschloss Kornél (1864–1935)
A zürichi Műegyetemen szerzett építészi oklevelet. 1897-ben nyitotta meg önálló irodáját. 1912–1914-ben a Magyar Építőművészek Egyesületének elnöke. Az Állatkert újjáépítésének építészeti vezetője, ő tervezte a főkaput és az Elefántházat. Javaslatára bízták meg Kóst és Zrumeczkyt az új épületek tervezésével.

A főoldalra A projektről Közreműködő intézmények Szentpétervár építészete


Copyright © Szentpétervári Levéltári Bizottság, 2018.
Anyagok másolásakor a forrásra mutató hivatkozás szükséges.