A XIX. század közepén merült fel egy magyar nemzeti építészeti stílus kidolgozásának igénye. Az 1890-es években, a szecesszió individualizmusától is felbuzdítva Lechner Ödön volt az az építész, aki nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is az addig nem volt stílus megteremtésére törekedett. Épületein ennek jegyében jelentek meg a 17–18. századi hímzések motívumai, a síkból a térbe áttett virágok és állatok, a magyar népművészet virulens formái, miközben úttörő módon alkalmazta a korszerű szerkezeteket és technológiákat. Lechner épületei Budapest meghatározó műemlékei. Egyéni munkák, amelyek színességükkel, térkompozícióikkal, a Zsolnay-épületkerámia alkalmazásával, az összművészeti gondolkodás jegyében iskolát teremtettek, s irányt mutattak a népművészetet is felfedező magyar szecesszió további útjának.

Szent László római katolikus plébániatemplom

X. Szent László tér 25.

1894–1899
Építész: Lechner Ödön

A Budapest külső városrészének számító Kőbányára Barcza Elek készített egy vázlattervet 1889-ben, azonban a végleges tervek kidolgozására nem vállalkozott, így azzal Lechner Ödönt bízták meg. Lechner több változat után 1893-ban mutatta be az építtetők elvárásainak megfelelő, gótizáló tervet. Az épületen meghatározó a középkort idéző támpillérek és támívek szabályos rendszere, amelybe szervesen illeszkednek egyéni invencióként a biomorf kerámia ornamensek és tetődíszek. Lechner időigényesen, maximális műgonddal dolgozott, a határidő túllépése miatt a neoreneszánsz stílusú belső berendezést már nem ő, hanem Tandor Ottó tervezte. Az épület ezért a historizmus és a szecesszió határmezsgyéjén áll. A templom funkciója ma is változatlan, 1974 és 1994 között felújították.

 

Lechner Ödön (1845–1914)
A pesti polgárcsaládba született Lechner Ödön építészeti tanulmányait Pesten kezdte, majd a Berlini Építészeti Akadémián fejezte be 1869-ben. Hazatérve Pártos Gyulával közös irodát nyitott, amely 1896-ig működött. A magyar stílus megteremtésének jegyében tervezte legjelentősebb műveit, a kecskeméti városházát (1890–1897), a budapesti Iparművészeti Múzeumot (1891–1896), a Földtani Intézetet (1896–1899) és a Postatakarékpénztárt (1899–1901). Az 1911-es római nemzetközi építészeti kiállításon a bécsi Otto Wagnerrel együtt kapott aranyérmet életművéért. Folyton megújuló munkássága az európai szecesszió nagymesterei közé emeli.

A főoldalra A projektről Közreműködő intézmények Szentpétervár építészete


Copyright © Szentpétervári Levéltári Bizottság, 2018.
Anyagok másolásakor a forrásra mutató hivatkozás szükséges.